Tegnap megfutottam a tesztet. /2400 m- 140, 150, 160, és 170-es pulzussal/

Túl sok értelme nem volt. Na jó igazából semmi értelme nem volt. 

A 140-es pulzussal futott 2400 m-em lett a leggyorsabb!!! :)

Utána csak lassultam. Ebben némileg közrejátszott, hogy olyan meleg lett futás közben, hogy majdnem meghaltam álló helyzetben is. A napszemüvegeben rendesen tócsák képződtek, és ha hátrahajtottam a fejem, akkor egy csomó izzadság folyt ki belőle! Szép lehettem...

A 170-es pulzust végül ki is hagytam. Nem volt értelme. Már 160-nál is tulajdonképpen sétánál is lassabban haladtam a pályán. Tudtam volna sokkal gyorsabban is futni, de egyfelől pont a tesztfutás volt a lényeg, másfelől meg annak túl sok értelme nincs, hogy felhúzzam a pulzusom irtózatosan magasra, csak azért hogy gyorsabban tegyek meg pár kilométert.

Ráadásul a jobb mellbimbóm rendesen bevérzett. És mindkettő fájt. Nem mondom, hogy elviselhetetlen volt, de azért eléggé tudott csípni az izzadságtól.

Erre ki kell majd találnom valamit. Az aláöltöző nagyon feszülős póló máskor jó ötletnek tűnik, de ebben a melegben két pólóban fusson a tököm. Szóval addig marad a leragasztás. Azt olvastam, hogy hozzá tud szokni a mellbimbó. Na meg persze azt is, hogy egyáltalán nem tud hozzászokni, szóval majd kiderül, de most a versenyig nem szórakozok, szépen leragasztom.

A kaját teljesen jól tudom tartani. / két napja!!! :) / Egyedül az este a kemény. Eddig nem bírta ki, hogy ne egyek valami húst is este. Semmi mást, de kell valami szilárd táplálék. Úgy érzem/látom, hogy ment le a súlyom is egy kicsit, de egyelőre nem mértem. Igazából nem is tudom miért. Máskor mindig naponta méricskélek, most hogy teljesen mellőzök tulajdonképpen minden káros vagy hizlaló ételt, most meg nem.

Sose voltam teljesen normális ez biztos, de különösen akkor volt biztos, amikor vérző mellbimbóval 115 kilósan a 30 fokban rohangáltam 7 km-t...

Dehát, ahogy a mondás is mondja:

CSAK A HÜLYÉK FUTNAK. FUSS TE IS!!!