Mondhatnám, hogy fájó szívvel köszönök el a blogtól, de ez nem igaz.

Nem igaz, mert folytatom a blogírást, egészen a kétszámjegyig, azaz a 99 kilóig, és szerintem utána is.

Tehát a blog nem szűnik meg, csak költözik.

Laci barátom is rákapott a blogolásra. /Szerintem annyira jókat írtam, hogy Ő is kedvet kapott hozzá! :) /

Aztán, ahogy beszéltünk a dologról egyre inkább kedvünk lett egy közös kísérlethez. Teljesen más szempontból, teljesen más célokat kitűzve fogunk írni a futásról.

Ő kettessel kezdődő, azaz három órán belüli maratont akar futni, én meg két számjegyet szeretnék látni a mérlegen. Ő heti 50 - 60 km-t fut. Tempóedzésekkel, profi edzővel, csapatban edzve Athénban. Én heti max 20-at vánszorgok magányosan Szombathelyen.

Nem is különbözhetnének jobban a futásról alkotott gondolataink. Na ezért is írjuk meg együtt, és lett a neve a blognak: futoikrek.blog.hu

:)

Mindenkit sok szeretettel várunk az új oldalon is!

A Baralavics módszer egyelőre beválik. Az első héten 3x voltam futni, (szerintem hónapok óta nem volt ilyen) ezen a héten ugyan csak kétszer, de igazából tudatos döntés miatt. Szombatra volt tervezve 8 km, de elhalasztottam. Inkább futok ma egy tízest. Csütörtökön alaposan megünnepeltük a magyar győzelmet Norvégia felett (ennyit az alkohol és dohányzási tilalomról) aztán pénteken rehab tenisz után péntek este kicsi szolid borozás után szombaton készen álltam, hogy újra futok. Erre egy olyan kiadós hasmenés jött rám, hogy aznapra eléggé elment a kedvem a futástól... Tehát a múlt héten ezer Ft nyereség után ezen a héten buktam kétezret, de jövő héten azt is nullázni fogom. (már a tervek szerint)

Meg amúgy is, jobban szeretek vasárnap - egy hétköznap (kedd, vagy szerda) - péntek ritmusban futni. A hétköznapi a gyorsabb, rövidebb táv. Valószínűleg a szerdai futás rekordtánon lesz ezentúl. És tempófutásokat csinálok majd. 12 kör. 3 kör bemelegítés, aztán 100 méter versenytempó, 300 kocogás, 200-200, 300-100, teljes kör versenytempóban, egy kör kocogás, és visszafelé ugyanez, a végén 3 kör kocogás. Ez így 15 kör, azaz 6 km.

Annyi gond van, hogy elsőre totálisan elfáradtam, és csak az egyik fele ment. Igaz, hogy nagyon elfutottam magamat. A teljes körömben 5:20-as km-es tempóban futottam. Az meg ugye nekem gyors.

Ami még jó hír, hogy csütörtökön új rekordot futottam 5-km-en.  33:23-lett közte az első és az utolsó km egyaránt 6:01. Tehát képes vagyok 6 perc/km-es tempóban futni, csak ugye nem 10x... Na de a verseny még messze van.

A súlyommal viszont megint nem jutok előbbre. Mennek le a centik, meg egyre nagyobbak a ruháim, tehát egyáltalán nem vagyok csalódott, de két nap lazaság után 110,6 kg-ról 114,1 kg-ra ment fel a súlyom. Ok nyilván hamar le is fog menni, de akkor is ezek a kilengések halálosan idegesítenek. Beszéltem erről a diatetikusommal, aki azt mondta, hogy ez van. Ilyen a szervezetem. Spájzol, spájzol rendületlenül. Ezért híztam el. Na jó, többek közt ezért is, és ezért fogyok le nehezen. De hát ez van, hozott anyagból dolgozunk.

És amint az elején is említettem, úgy érzem haladok :)

Azt hiszem megvan a megoldás a motivációs kérdésre. Annak idején - vagy 10 évvel ezelőtt - Baralavics Attila barátom a következő szabályokat állította fel. Minden héten heti 3x legalább 45 perc mozgás. Ha nincs meg annyiszor x ezer Ft jótékony célra. Működött a dolog. 

Erre az emlékre alapozva és EdzőLaci tanácsának megfelelően a következőket vezetem be:

1, minden héten kötelezően heti 3 futás - amennyiben 1 kimarad 2000,- Ft bünti (értelemszerűen amennyiben több marad ki annyiszor 2,000,-Ft

2, csak azok a futások számítanak, amelyek legalább 5 km hosszúak

3, az adott héten legalább 21 km-t kell futnom ellenkező esetben ha megvolt a 3 futás, ha nem 2000,- Ft bünti

4, 3 havonta az összegyűjtött pénzt felajánlom jótékony célra

5, minden teljesített héttel 1.000,- Ft-tal csökken a bünti

6, ha egy hónapban megfutom a havi 100 km-t, akkor az addigi büntiből 10.000,- Ft visszajön

+ egy könnyítés: minden hét vasárnap kezdődik

A vasárnapi kezdésre azért van szükségem, mert az megadja az egész hét beosztását. Ha voltam vasárnap, akkor kedd vagy szerda még egy, és akkor péntek - szombaton kipipálva a hét. Max. vasárnap helyett hétfőn futok. Kell ennyi mozgástér.

Úgyhogy neki is álltam egy vasárnapi 8 km-rel...

Egészen egyszerűen minden visszahúz. Kedden fél 8-ra értem haza a munkából, de majd szerdán futok!

Szerdán nagyon belehúztam a melóba, és minden összeállt, amikor kimentem a Dechatlonba vitamint venni. Kell a vitamin, hiszen megyek este futni! Erre nem indult el az autóm!!! Egészen hihetetlen dolog történt. Nem tudtam betenni a kulcsot a zárba. Lezárt és nem engedte. Most már tudom, hogy a kormányzárnál letörött egy pöcök, és emiatt volt az egész. Állítólag típushiba. Nade több, mint két és fél három órát töltöttem a Dechatlon parkolóba, mire összerakták a kocsit annyira, hogy egyáltalán a szervizig elvezessem. Fél kettőkor érkeztem meg a parkolóba, és öt óra után értem az irodába. Kicsit elmaradtam az aznapra tervezett munkával. És ugye nem is idegeskedik ilyenkor az ember... Hét körül végeztem, és (autó híján) hazasétáltam. Közben láttam a Hali meccs fényeit, ott voltak a haverok, úgyhogy a második félidőt megtekintettem. Ittam egy-két sört is, és legalább kiment az aznapi feszkó.

Na de csütörtökön már tényleg megyek futni!

Erre a két órára elvileg befejeződő tárgyalásomnak 16 óra után lett vége. Sopronban...

Mire hazaértem, dolgoztam egy kicsit, arra 18 óra lett. Orsika közölte, hogy nagyon éhes, és hogy menjünk el az anyósom búcsúvacsorájára. (amikor anyósom elutazik tőlünk mindig rendezek ünnepi vacsorát, Végre elviszi az ördög a mamát címmel!) Onnan meg mire bekajálva hazaértünk...

Szóval ismét és megint az a baj, hogy halogatok! Most kipróbálom azt, hogy a hétköznapi futást reggelre időzítem. Meg ki kell találnom valami szankciót, vagy jutalmat. Ha nem futok heti 3X, vagy egy hónapban x km-t, akkor ez a bünti, ha megcsinálom ez a jutalom stb. 

Egy hónapja volt a verseny, és még mindig nem mozdultam el a holtpontról. Most már kezdem tényleg unni magamat. Ma tenisz, de ha a hétvégén nem sem jutok el futni, akkor.. Na ide kéne valami jó ötlet!

Ennyi van hátra a Vivicittáig.

Két hete szerdán megkezdtem a felkészülést. Tekintettel a zuhogó esőre - és a feleségem tekintetére - nem a szabadban, hanem egyelőre futópadon. 5 km 7 és fél perces kilométerekkel. Kicsit nehezebben ment, mint vártam, aztán utána toltam megint futópadom 6 km-t szintén 7 és perces idővel.

Nagyon nem tetszett, hogy majdnem meghaltam mindkétszer aztán múlt hét kedden végre újra szabadban. Leírhatatlanul jó érzés volt! Nem is értem, hogy miért bírok kihagyni ennyi időt. Végig néztem a havi statisztikáimat. Hát valami egészen elkeserítő!

Összesen két olyan hóna van az évben, ahol havi 50 km fölött végeztem! Volt egy - a június - amikor mindösszesen 9 km-t futottam. Na ennek egyszer és mindenkorra vége! Így nem lehet komolyan gondolni sem a fogyást, sem a futást. /Na jó a fogyást lehet, de nem az a cél./

Ráadásul vasárnap kisebb másnapossággal küzdöttem - tekintettel arra, hogy a Hali megverte a Videotont és kicsit megünnepeltük - megint elmaradt a vasárnapi futás. Tegnap és ma 7 óra után értem haza, és nem volt erőm elmenni futni. Tehát ez a hónap sem lesz 50 km felett. /Jelenleg 25 és már csak kétszer tudok elmenni, tekintettel a szünnapra./

Szóval ezentúl nincs mese. Vissza kell térnem a klasszikus és egyetlen működő módszerhez.

- Ismét vacsoramegvonás

- Ismét alkoholtilalom, ezúttal megbolondítva a cigi letételével

- Heti 3 futás, ezúttal tényleg :)

- 1,5 liter salaktalanító tea naponta

Tudom, hogy ezt már párszor eldöntöttem, de most kaptam extra motivációt is. Jóbarátom - nevezzük az egyszerűség kedvéért Bagolynak - elkezdett futni. Egészen hihetetlen amit művelt! Kb. a 3-4 alkalom után 7 perc 10 másodperces 8 km-t futott. Ja és 4 km-en 6:30-as kilométereket csinált meg. Igaz, hogy csak 90 kiló. Tehát ismét a régi igazság került elő. Ekkora súllyal nem lehet gyorsan futni.

Hogy őszinte legyek jelenleg nem hiszem, hogy meglesz a 60 perces 10 kili, de továbbra is élvezem a futást. Hatalmas vigyorral az arcomon futok, és azt gondolom, hogy ez legalább annyira fontos, mint a sebesség.

Aztán majd meglátjuk, mi lesz a Vivicittán...

Mondtam már, hogy 171 nap múlva lesz? Az kevesebb, mint hat hónap!!! :)

Elcsaltam az elmúlt két hetet. De nagyon.

A kaját sem tartottam úgy, mint előtte. És egyetlen teniszt leszámítva nem is mozogtam. Igaz volt egy kisebb sérülésem, meg két nap kiesett vérvételek miatt, na de akkor is. Ez semmi.

Keresnem kellett egy új motivációt. Tegnap néztem a Budapest Maratont, és elöntött az érzés, hogy ezt akarom. Futni akarok. Versenyezni akarok!!!

Egyszóval nem szórakoztam. Már be is neveztem a 2016-os Vivicittára. 2016. április 17-én lesz, azaz 187 nap múlva.

A terv is megvan: 60 percen belüli 10 km. 

Jelenleg egyetlen km-t sem tudnék lefutni 6 perc alatt, úgyhogy a feladat és a kihívás adott. Az is tuti, hogy 100 kiló fölött ez nem fog menni, egyszóval nagyon nagyon bele kell húznom a fogyásba is.

Rettentő lelkes vagyok, és legszívesebben hagynám a melót a francba és most rögtön felhúznám a futócipőt!

JAJ DE IMÁDOK FUTNI!!!

Péntek ebédkor úgy döntöttem, hogy most van elegem mindenből. Úgy éreztem, hogy megérdemlek egy kis lazítást. Megvolt a 10 km. Időn belül volt, úgyhogy jár nekem egy kis lazaság.

Ennek megfelelően lesz..tam mindent. Azt ettem és ittam, mit csak megkívántam. Pénteken krumplistésztát, szombaton hasábburgonyát, vasárnap tejfölös lángost!

Az az igazság, hogy korántsem esett annyira jól, mint azt vártam. Nem mondom, hogy nem volt finom, de rendesen felfújtnak éreztem magam. Viszont legalább finom borokat ittam. Az mondjuk jólesett.

Az eredmény ma reggelre 114 kiló. Ebből az következik, hogy sajnos amint visszatérek a "régi" étrendemre abban a pillanatban elindulnak visszafelé a kilók. Ezt azért majd megnézzük akkor is, ha egyszer elérek egy olyan súlyt amit elfogadok, hogy ok, itt álljunk meg, de addig nincs más út.

Szóval dec. 31-ig, de inkább dec 24-ig le kell adni 9 kilót ahhoz, hogy a 105 meglegyen. Igazából ez korántsem tűnik lehetetlennek. Egyfelől a most hétvégén felszaladt 3-4 kiló hamar lemegy, és ha ezt nem számítom, akkor is a 3 hónap alatt 9 kiló azért az nem a világrekord.

A kajával tudom mit kell tenni, a mozgás ügyben elég bizonytalan vagyok. A múltkori TRX-es ötletemet eléggé leszólták, és edzőLaci szerint nem szabad két hónapra abbahagyni a futást. Szóval egyelőre vívódok, hogy mi legyen. De a legvalószínűbb jelenleg az, hogy folytatom a hosszú, lassú, pulzuskontrollos futást. Maximum kiegészítem egy kis fallabdával, esetleg otthoni hát, has erősítéssel fekvőtámasszal kiegészítve. 

Most, hogy így újraolvastam a fentieket ez nem is tűnik rossz ötletnek. De azért valami célt is jó lenne kitűzni. Az október hónapban 100 km lefutása az nagyon durván hangzik, de ha heti 3X10 km-t futok, akkor nem is lehetetlen. De maradjuk a realitásoknál, és annál a ténynél, hogy szerintem összesen 50 km fölött még nem nagyon futottam egy hónapon belül. Tehát akkor legyen a cél októberben minimum 50 km.

Elég fontos mérföldkőnek érzem az első versenyt, úgyhogy ideje áttekinteni, hogy hogyan is állunk.

Foglaljuk össze mit tudunk: Az mindenképpen pozitívum, hogy az elmúlt évben leadtam 15 kilót /ez nagyon jó/. Természetes részévé vált az életemnek a mozgás. Rengeteget fejlődött a kondim. Már nem lepődik meg se én, se más, ha elmegyek futni, úszni vagy bármit edzeni. Kisebb nagyobb nehézségek ugyan vannak, de teljesen átalakítottam az étrendemet. Tulajdonképpen teljesen száműztem a krumplit, a tésztát, a rizst, pékárut - vagyis a glutént - a cukrot, a tejtermékeket. Nyilván még mindig 110 kiló vagyok, és igazából nem mozgok rendszeresen heti 3X, hanem hullámokban rám tör, aztán kimarad egy csomó idő. Irgalmatlan magasra megy a pulzusom, ha komolyabb terhelést kap a szervezetem /ez kiderült a versenyből/.

Tehát tartani kell az étrendet, rendszeresíteni a mozgást, és kicsit változtatni az edzéseken.

Azt hiszem most két hónapig kicsit hanyagolom a futást, és az egyéb kardiót. Kipróbálom mire jutok a TRX edzésekkel. Pénteken lesz az első, és úgy tervezem, hogy 2 hónapig heti 2-3 TRX edzést csinálok. Esetleg beiktatok egy fallabdát, vagy egy lassú futást. Igazából a futást csak azért, hogy ne felejtsem el teljesen a mozgást. Na jó meg azért is, mert tutira hiányozni fog egy idő után. /TE URAMJÉZUS EZT TÉNYLEG ÉN ÍRTAM LE!!! :) / Azt gondolom, hogy ez alatt a két hónap alatt megtudom, hogy fogyaszt e a HIIT training típusú TRX, illetve arra is kíváncsi vagyok, hogy hogyan hat mindez az aerob kapacitásomra. /Azt mondták nekem az okosok, hogy azt kell növelnem a súlycsökkentés mellett, és akkor nem fog annyira felmenni a pulzusom./

Aztán december elejétől újra vissza a futáshoz. És indul a felkészülés a 2016-ra. Eredetileg azt terveztem, hogy nekimegyek a Vasi Vasember triatlonversenynek /1500 m úszás, 40 km bicikli, 10 km futás/, de igazából a múltheti verseny elég egyértelműen jelezte, hogy még bőven van lemaradásom. Úgy látom, hogy abszolút korai lenne egy ilyen szintű verseny, még akkor is, ha 8 hónap múlva lesz. Ettől még nyilván lehet majd biciklizni a futás mellett. Az úszás kilőve, mert pont felújítják az uszodát, így novembertől júliusig nem használható.

Tehát akkor mi legyen? Azt gondolom, hogy egyfelől ki kéne tűzni egy 10 km-es új időt. Egyelőre nem tudom mennyi legyen. Olyan 60-65 perc körüli tűnik most reálisnak. Aztán kb. egy év múlva - ha sikerült leadni minimum 10 kilót - jöhet esetleg egy félmaraton. Azért most elég viccesnek gondolom, hogy tényleg komolyan az járt a fejemben pár hónapja, hogy már idén szeptemberben nekimegyek 21 km-nek...

MEGVOLT AZ ELSŐ VERSENYEM!!!

10 km.

A terv ugye 75 perc volt ehhez képest 72min 12s alatt megcsináltam!

HIPPHOPP!!! A száguldó csiga! :)

Mielőtt még bárkiben felmerül, hogy vajon ez az eredmény mire volt elég megnyugtatok mindenkit, hogy azt az ígéretemet, amely szerint seggutolsó leszek betartottam! :)

Mi az hogy betartottam! Kb. 20-25 méter után elfoglaltam a sereghajtó pozíciót, és azt a verseny végéig megtartottam! Na jó az is igaz, hogy a sereghajtást azt nem nagyon csináltam, mert egyfelől a tömeg futott anélkül is, másfelől meg kb. 700-800 méter után már alig láttam a mezőnyt, úgy elhúzott tulajdonképpen mindenki. Tehát tulajdonképpen magányosan futottam volna le a teljes versenyt.

Na de miért csak volna?

Egyfelől azért, mert a mezőny fele simán lekörözött /4X2500 m-es köröket futottunk/. Kb olyan látvány lehetett, mint amikor a pótkocsis Ifát előzi a dühös BMW-s...

Másfelől megjelentek az egy órával korábban induló félmaratonosok - ők az utolsó 2-3000 métert futották velünk - harmadrészt egy igazi futó barátom - aki mellesleg félmaratonon egyéni csúcsot futott - az utolsó 2500 méterre beállt mellém kvázi nyúlnak. Csak úgy, nem is kértem.

Hihetetlenül jól éreztem magam a verseny alatt. Egyetlen egy beszólás nem volt, hogy mit keres itt ez a tehén, sőt még külön szurkoltak is nekem. Mint kiderült én voltam talán az egyetlen futó aki végig mosolygott, nevetett, integetett a nézőknek.

Ráadásul a feleségem meglepett. Elrohant a város nemtudomhány virágboltjába, amíg talált egyet, ahol csináltak nekik egy szalagot "GYŐZTES :) " felirattal. Elvileg koszorúkra szoktak ilyet tenni. Persze nem álltam meg, hogy meg ne jegyezzem, hogy a másik oldalára biztos az van írva, hogy: Isten nyugosztalja Irma néni! :) Na egyszóval azzal vártak a célban. Tekintettel arra, hogy kb. 4-5 perccel lemaradva érkeztem az utolsó előttihez képest ezért volt ideje a kislányával kiállni és kifeszíteni nekem egy külön kis célszalagot! Jaj de imádtam!!!

Voltak azért negatívumuk is:

1, Megfogadtam, hogy nem futom el az elejét. Ehhez képest a 7.30-as tervezett km helyett futottam egy 6:34-t, aztán 6:52-t. A többi az nagyjából rendben volt. Nem akartam a tömeggel futni, de hát sodort az magával. Mondjuk így is mindenki elrohant mellettem. Megint más kérdés, hogy a többiek szerint sokan belesétáltak a végén, én meg végig futottam, de így is sokkal hamarabb beértek.

2, A 3. köröm végén megláttam egy fickót, aki kb. 50 m-rel a cél előtt sétált. Mivel gondoltam, hogy már lekörözött, ezért neki már csak az az 50 méter volt hátra a versenyből. Melléfutottam, és rákiáltottam, hogy GYERÜNK MÁR CSAK 50 MÉTER! Rámnézett és nem szólt semmit, csak a szája mind a két oldalán  kibuggyant a hányás. Le is hajolt rögtön, én meg úgy döntöttem továbbfutok... Egyébként itt döntöttem el, hogy nyugodtan lefutom végig az egészet. Tartom a 75 perc alatti időt, és nem kezdek el őrültem sprintelni az utolsó 2,5 kilométeren. Nem akartam megkockáztatni azt, hogy életem első versenyén lehányom a szalaggal váró feleségemet és a kislányát...

3, Irgalmatlanul magas volt a pulzusom. Futás közben nem is nagyon nézegettem, de a végén kiderült, hogy 180 volt az átlag!!! A max. 192! Nem is tudtam, hogy lehet annyi. És mindeközben tényleg mosolyogva futottam. Azt mondták, hogy növelnem kell a tüdőkapacitást /és nyilván tovább fogynom/, az elősegíti az alacsonyabb pulzust. 

Összességében nagyon, de nagyon megérte ez az év.

Kb. egy évvel ezelőtt 1 - másfél kilométert tudtam egyhuzamban lefutni. Fogytam a tophoz képest több, mint 15 kilót, és imádom, amit csinálok. :)