Készülök a versenyre ezerrel.

Hétfőn 9 km könnyű futás, kedd speedfitness, szerda 9 km - közte jól meghúzott 5 km -, csütörtök speedfitness.

A jól meghúzott alatt azt értem, hogy mindent beleadtam. Laci utasításainak megfelelően az első négy km-nél nem mehetett 168 fölé a pulzusom. (Na jó igazából 170-ig engedtem). Aztán az utolsóban ami belefér.

Annyira hogy eddig azt hittem, hogy a maximum pulzusom 184 (220-életkor, azaz 220-36). Namost egyszer kivillant a 186 is. Mondjuk akkor azonnal visszavettem.

Mondhatnám, hogy semmi bajom nem volt futás közben, de igazából hazudnék. A tüdőm rendben volt. Szabályosan vettem a levegőt, nem lihegett a bácsi. A pulzusom elszállt, ami igazából nem volt semmilyen szinten kellemetlen,csak aggódtam miatta. Még a lábam is bírta volna, bár nyilván a 35 perc környékén nagyon fáradt volt. Összességében éreztem azt, hogy nem bírom tartani a tempót, muszáj belassulnom.

Hogy ebből mi a tanulság?

Jelenleg ez a fal. Ennél több nem megy. Egészen egyszerűen nem tudok ennél gyorsabb kilométereket futni. Lehet, hogy 1 km-en be tudok esni 6 perc alá, de az senkit sem érdekel. Ha egymás mellé kell rakni 3 vagy 5 kilométert, akkor 7 perc körül van az alja. És akkor mindent kiadtam magamból. Nem mondom szó nélkül aláírnám, ha a versenyen 70 perc körüli idővel érnék be, de ahhoz is rengeteget kell edzeni.

Egészen egyszerűen egy 115 kilós testtel nem lehet gyorsabban futni. Biztos van aki képes rá, én nem. Szóval marad a fogyás. Hétfőtől kezdek neki egy hat hetes kúrának, ami később - kicsit fellazítva - egy teljes étkezés, illetve életmódváltás irányába megy. 

Majd megírom azt is.