Az egész úgy indult, hogy a feleségem is eljött futni, ezért nem a szokásos útvonalat futottam, hanem a helyi rekodtán pályára mentünk ki. Gondoltam, hogy kisit unalmasabb lesz a 400 méteres körpályán körbe - körbe, mint különben, de így, ha az asszony végez meg tud várni. Tökéletes ötlet, tökéletes időjárás, megyünk futni, végre jön a Csilla is, minden szuper.

Namost vagy 30-an voltak a pályán. Ráadásul a helyi atlétikacsapat is éppen edzést tartott. A rövidtávfutók. Nagyon jól ki van találva, hogy ilyenkor is egész nyugodtan lehet használni a pályát. Nem zavarjuk egymást, elférünk. De azért a rövidtávfutók gyorsak. Amúgy is, hozzám képest meg, hát gondolhatjátok.

Bemelegítés után elindultunk. Csilla előtt le a kalappal. Végig nekem kellett visszafogni, hogy nyugi csak lassan, ne siess bele, mert ment volna, mint a gőzmozdony. Szépen lefutott 2 km-t. Kicsit szabadkozott, hogy most miatta kellett lassan futnom, de hát erre természetesen hajlandó egy jó férj. Kicsit kihangsúlyoztam, hogy mennyire szép dolog is tőlem, hogy a kedvéért lassabban futok, amikor rájöttem, hogy az átlagos futásaimhoz képest kb. 10 másodperccel lassabb km-t futottunk...

Na mindegy. Jóidő, élvezem a rekordtán kényelmét, nem fáj semmim, pulzus rendben, közben ugyan mindenki megelőz a pályán, de semmi gond, nem versenyezni jöttem, hanem magam miatt csinálom, és az egyetlen viszonyítási alap a tegnapi önmagam. /ez de szép volt, ugye?!?! :) /

Egy szóval: minden rendben. /na jó ez két szó, de nem érdekel/

AKKOR MEGLÁTTAM DÓRIKÁT!!!

Akkor még nem gondoltam, hogy lesz jelentősége. Nagyjából a 3,5 - 4 km-em körül tarthattam, amikor feltűnt egy nagymama a kisunokájával. A kislány olyan 3-4 éves lehetett. Hosszasan nézett rám, majd visító éles hangon a nagyijához fordult:

- Nagyi!!! A fekete ruhás bácsi is fut.

- Igen Dórika. /innen tudom a nevét/

- De ő nagyon lassú. Biztos hogy fut?

- Igen Dórika.

Semmi gond futunk tovább, nem törődünk semmivel, idővel, sebességgel, többi futóval, csak a tegnapi önmagunkkal hasonlítjuk össze magunkat.

Következő kör, ha lehet még hangosabb visító hangon:

- Nagyi! Megint itt ez a bácsi. Biztos fut?

- Igen Dórika.

- De nagyon lassú. Ha fut, akkor miért nem gyorsabb. A többiek gyorsabbak. Mindenki megelőzi.

Semmi gond futunk tovább, nem törődünk semmivel, idővel, sebességgel, többi futóval, csak a tegnapi önmagunkkal hasonlítjuk össze magunkat...

Következő kör:

- Nagyi! Értem, hogy fut a bácsi, de mindenki megelőzi! Még az a néni is megelőzte! Ne szóljak neki, hogy fusson gyorsabban?

- Ne szólj Dórika.

Semmi gond futunk tovább, nem törődünk semmivel, idővel, sebességgel, többi futóval, csak a tegnapi önmagunkkal hasonlítjuk össze magunkat... kit hülyítek!?!? Na, itt határoztam el, hogy a következő körben fejbe rúgom Dórikát!

Tökéletesen elterveztem. Véletlenül kiváltok a külső pályára, és botlást imitálva valahogy átlendítem a lábam a kerítésen, és térdel tökéletes találat viszek be a kis dögnek! :)

A nagymama is érezhette, hogy nem kéne Dórikának feszítenie a húrt, és mire megint arra poroszkáltam eltűntek.

Amikor befejeztem a futást kiderült, hogy megdöntöttem az 5km-es időmet. És ezt fikázta Dórika! :) 

Vasárnap meg emeltem a távon. 7 km. Simán ment, az utolsó km-t még meg is húztam. Így is több lett, mint egy óra, de legalább elmondhatom, hogy megállás nélkül ment több, mint egy óra futás. Ja és a mérleg ma reggel 118,8 kg volt. Ami szintén jó. Szóval csak így tovább.

Köszi Dórika! Ha valaha versenyen indulok, elkérlek a nagyitól! :)

Kb. két hete tolom a fogyókúrát. Eddig súlyban szinte semmi változás. Ma reggel kereken 120 kg. 

Ennél azért jobb kezdetre számítottam. Ráadásul tegnap egészen egyszerűen összeomlottam.

Meló után 6 körül érhettem haza, és nem bírtam megmozdulni. Semmi.

Csak feküdtem a kanapén és néztem ki a fejemből. Képtelen voltam részt venni a családi csacsogásban, az hogy futni menjek az meg egyenesen lehetetlen volt. Ott tartottam, hogy feladom az egészet. Túl sokat edzek, érezhetően nincs meg a kellő regerenálódási idő, hiába alig eszem nem megy le a súlyom, kimerültek az energiaraktárak, rossz kedvű vagyok, szart sem ér az élet stb...

Aztán vacsorára ettem valamit, nagy alvás, reggel speedfitness, jó hírek a munkában és máris kezd kiegyenesedni a világ. Holnap tutira megyek futni (6 km), szombatra valami lájtosat tervezek, mondjuk úszok, vagy csak jógázom - nyújtok otthon, vasárnap újabb 6 km. Most nem fogom feladni, mint annyiszor eddig. Ezt most csak azért is végigcsinálom.

Egy barátom azzal nyugtatott, hogy neki 3 hónapig nem ment le egy kiló sem, aztán egyszer csak megindult, és egy másfél hónap alatt 15 kg ment le. Mondjuk az meg hirtelen sok, de bár ezen kéne aggódnom.

Azt hiszem egy diatetikushoz ezért el kéne mennem. Tényleg nem állapot, hogy mínuszos kalóriabevitel mellett nem megy le a súlyom egy kicsit sem. Olvastam arról, hogy a szervezet ilyenkor kétségbeesetten raktároz, mert fogalma sincs arról, hogy mi történik vele, de hogy ennyire?!?!?

Túl vagyunk a húsvéton. A mérlegem a legkülönbözőbb adatokkal tudott meglepni.

Szombaton 119.9-kg val indult, ez hétfőre felment 122,5 kg-ra. Annyira idegesített ez a két nap alatt 2,6 kilós hízás, hogy hétfőn elvetettem a húsvéti zabálást, és normál /kit hülyítek értsd: csökkentett/ üzemmódra kapcsoltam.

Elmentem futni is, ami két dolog miatt volt érdekes. Az egyik az, hogy ha szombat délutántól kezdve x-box kinecten játszol a gyerekekkel két napon keresztül, akkor bizony iszonyatos izomlázad lesz hétfőre, a másik viszont, hogy ebben a nem túl kipihent, magyarul fáradt állapotban is meg tudtam csinálni 48 perc alatt a 6 km-t. Igaz futógépen, mert elképesztően rossz idő lett, de hát ez van. A pulzusom az utolsó 1-1,5 km-n elszállt egészen 165 környékére, de addig simán 150 körül volt. Hát rendesen elfáradtam.

Hétfő este merő kíváncsiságból ráálltam a mérlegre lefekvés előtt: 122,4. Reggelre 119,9.

Egyáltalán nem értem, viszont a húsvétot sikerült 0,3 kg +-szal zárni, amit bármikor aláírtam volna előtte.

Jó lenne a Bali esküvőjére 115 alá menni. Addig még van 11 nap. Az kb. napi fél kiló. Valószínű az túl gyors, de majd meglátjuk.

Ja és valaki csináljon valamit az időjárással, mert az nem állapot, hogy április 7-én mínuszt mutat reggel a hőmérőm, és úgy fúj a szél, hogy a kocsit alig bírtam kinyitni. Ja és persze ennyit a gyalog megyünk dolgozni elhatározásról. Én tényleg igyekszem, de arról nem volt szó, hogy áprilisban sarkvidéki menetfelszerelés kell a közlekedéshez.

Egész jól haladok. A kaját teljesen jól tudom tartani. A kocsi elhagyása sem okoz gondot. Kifejezetten élvezem, hogy besétálok dolgozni, meg hogy haza. Mondjuk amikor havaseső esett, akkor kocsival jöttem...

De hogy a nyavajába lehet áprilisban havazás...

Na mindegy.

Voltam újra (végre) futni és elképesztően jól esett. Legszívesebben meg sem fordultam volna féltávnál (3km), de győzött a józan ész - na meg féltem, hogy Laci edző leb..sz - úgyhogy szépen megfordultam. De még a végén is úgy éreztem, hogy ki tudnék futni a világból. Imádtam.

Amúgy súly ügyben 119.9 kg a ma reggeli adat. Ez a program kezdetéhez képest - 2.9 kg. Amúgy az "abszolút nullához" /vagyis a legkisebb súly mióta a blogot írom/ csak + 0,2 kg. Szóval úgy néz ki visszahoztam a betegség, nászút kombó előtti súlyomat. 

Az viszont - megint - gond, hogy a masszőröm szerint elképesztően rossz állapotban vannak az izmaim. Gyógymasszőr, és az izom letapadása alapján gondolja ezt. Szerinte túledzem magam, és heti max 2 futást javasolt. Illetve leginkább azt, hogy ne fussak, hanem ússzak amíg le nem megy a súlyom... De én nem érzem, hogy baj lenne. Meg futni akarok.

De jó hír is van: holnap - ha az idő is engedi - együtt futunk a feleségemmel. Már alig várom!

Nagyon éhes vagyok.

Állandóan.

De tartom magam. Remélem nem csak egyelőre...

Ma is voltam speedfitnessen. Majd össze sz..tam magam. De tényleg. Azt mondták, hogy az első bemutatkozó edzést nem szokták annyira meghajtani. Hát köszi. Holnapra csúnya izomlázam lesz. De hát ez volt a cél.

Ami rossz hír viszont, hogy tegnap nem mentem el futni. Tudom rossz vagyok, de amikor hazaértem (gyalog) és meglátta Orsika, hogy esik az eső. Azonnal azt kérdezte, hogy esőben is mész futni, vagy játszol velem...

Imádom a kiscsajt, úgyhogy nekiálltam játszani. És ma is jó döntésnek érzem.

Különösen úgy, hogy a vacsi kimaradása miatt a hétfő reggeli állapothoz képest 1,9 kg lement. 

Próbálom az éhséget vízivással enyhíteni, ez több kevesebb sikerrel működik is... (inkább kevesebbel)

Amúgy a heti 5 edzés is meglehet még, ha szombaton eljutok uszodába, és a péntek vasárnapi futás is sikerül. Tekintettel arra, hogy szombat este megy a család Pestre és vasárnap színház a vasárnapi futás némileg fenyegetve érezheti magát... :)

De már csak -  a maival együtt - 97 nap van hátra....

Megvolt a nászút. Mit megvolt, csodálatos volt!

Fogyókúra szempontjából nem volt ideális, de hát ez van. Végülis csak egyszer van egy életben. Na jó ügyvédként viszonylag sok válópert csinálok szóval azért van akinek többször is kijut a "jóból". :)

Na de vissza a tárgyhoz.

Szóval súly az rengeteg: 122.6 kg-val mérlegeltem tegnap.

Egy nap diéta után lement 121.8 kg-ra. Ami jó hír de inkább sürgősen abbahagyom a mindennapos mérlegelést.

Tegnap még őrültekháza meló ügyben, de ma már sikerült az első edzés. Speedfitnessre mentem. Ez lesz most 3 hónapig a kiegészítő sport a futás mellett. Aztán holnap végre újra futócipőt húzok!!!

Nagyon kíváncsi vagyok mennyire fogom bírni így több, mint 3 hét kihagyás után...

Ja és mi ez a 3 hónap speedfitness? 3 hónap /egészen pontosan 101 nap/ extra fogyó illetve mozgás kúrát akarok tartani. Heti két speedfitness /hétfő és csütörtök/ illetve heti 3 futás /szerda - péntek - vasárnap/ mellett innentől figyelünk a kajára és a piára is.

Az elkövetkező 101 napban minden nap kötelezően:

1, reggelizem valamit

2, nem iszom üdítőt, vagy alkoholtartalmú italt

3, nagyon odafigyelek a vacsorára ezen belül legalább heti 3x shake szilárd kaja helyett

4, gyalog járok be dolgozni /lemértem ma reggel kb. 10 és fél perc a melóhely a lakástól/

és hetente 5 edzés

aztán majd meglátjuk... :)

Beteg, de nagyon. Vasárnap voltam utoljára futni. Szépen ment is az 5.5 km. Engedélyezte Laci barátom a 6 km-re emelést. Olyan lelkes lettem, hogy elhatároztam, hogy másnap is megyek. 

De hétfőn nemhogy futni, még menni is alig tudtam. Asszonynál influenza, nálam valami hasonló fokozott orrfolyással, és folyamatos tüsszentéssel. Elvileg ma már /péntek, azaz 5-6 nap múlva/ jobb a helyzet, de azért még nem az igazi.

Úgyhogy ennek a hónapnak is annyi a km gyűjtés szempontjából. Eddig 26,8 km februárban. Januárban 51,33 km volt. Annyit mindenképpen akartam ebben a hónapban is, de hát ez így azért necces. Na mindegy, ráérek. Ma bevállalok egy könnyű páros teniszt, aztán holnap ha minden ok, visszaülök arra a bizonyos lóra...

Sajna két rossz hír is van:

1, A betegség alatt olyan szinten tört rám hullámokban az éhség, hogy azt hittem megőrülök. Nem álltam mérlegre, de szerintem mindent visszahíztam, ami nagy nehezen lement.

2, A tavalyi elmaradt nászutunkat márciusban pótoljuk be. All inclusive ellátással. Majdnem két hét... Hát a nászutamon nem fogom visszafogni magam, meg a kalóriákról gondolkodni az biztos. Azért egy before after mérlegelést majd csinálok. :)

"Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!" Magyarul k...va hideg van. De ugye szart se ér a hideg szél nélkül!!!

A fentiekre tekintettel a futást a  hétvégén el lehetett felejteni. Még jó hogy van konditerem, meg kiváló futógépek! Pénteken és vasárnap is elmentem. Vasárnap ráadásul az 5.5 km mellé gyalogoltam mér 3 km-t. Azért azt a 8.5 km-t már megérezte a lábam rendesen.

Súlyt majd csak csütörtökön mérek, de sikerült a hétvégét viszonylag kilengésmentesen tartani, úgyhogy úgy vagyok vele, mint az egyszerű bróker, és reménykedek a csütörtöki jó adatokban...

Amúgy sokat gondolkodtam, hogy a dagadtkocsog.hu felhíváson jelentkezem. 10 hetes felkészülés az április 19-i Vivicittára. 10 hét múlva 10 km? Hát nem is tudom. A tesztfutás szerint, ha 5-6 km megy belesétálás nélkül, akkor elvileg részt vehetnék a felkészülésen, de szerintem az nekem még korai. Külön kiemelték, hogy fokozatosság, meg profi edzéstervezés, de akkor is. Lendületfutássokkal szerintem csak szétcseszném a térdem. 120 kilósan az ember ne akarjon 5 km-t fejlődni 10 hét alatt. A másik érvem az, hogy az egyik legjobb barátomnak lesz egy nappal korábban az esküvője, úgyhogy futni másnak tutira nem fogok... :)

Szóval hagytam az egészet a francba. 

Mára kb. ennyi, de azt azért elmesélem, hogy mit csinál egy 120 kilós ember, amikor a 7,5 perces kilométeres sebességre állított futógép áramszünet miatt hirtelen leáll?

Igen, eltaláltátok.

Izomból nekirohan a futógép elejének, majd k..va hangosan káromkodik, mert ugye elfelejti, hogy a fülében bömböl a zene, tehát minden halknak szánt szava üvöltéssé válik. Mondjuk az is igaz, hogy az áramszünet miatt tök sötét is lett, úgyhogy nem biztos, hogy összerakták, hogy én voltam...

/Aha, nyugtasd csak magad hülyegyerek... :) /

A hétvége a sport jegyében telt!

Nemcsak, hogy péntektől hétfőig síeltem (hétfőn régi önmagamat idézve egészen jól). Közben ment a telómon az endomondo, úgyhogy február 2-n este rövid időre a 4. helyen voltam a DK februári kalóriaégető kihívásában.

Hát még, ha a délutáni és az esti sport tevékenységet is feltöltöttem volna!

De arról igazán nem tehetek, hogy az endomondo-ban nincs az egyéb sportok közt az ulti! Amúgy ultiban annyira iszonyatosan elvertek, hogy komolyan gondolkodtam azon, hogy rituálisan megeszem a paklit!

Na mindegy. Következzenek a sikerek:

1, a héten eddig minden nap sportoltam /hétfő: síelés, kedd: úszás, szerda: futás, csütörtök: úszás). Holnapra és vasárnapra futást tervezek, szombatra meg jógát, vagy valami gimnasztika, nyújtásféleséget. Majd kitalálom.

2, súly: nem néztem vissza, de szerintem eddig a legkevesebb. Legalábbis idén mintha az lenne. Nem különösebben érdekel egyelőre, de azért jó érzés.

3, kaja: eddig tartva. Ugye ezt csak februárban kezdtem el figyelni, tehát nem egy nagy valami, de egyelőre ok. Tegnap ugyan voltam egy munkavacsorán, ahol nehéz volt megállnom, hogy ne rendeljek valami zsírban tocsogó, hasábburgonyás finomságot, de végülis hal lett petrezselymes krumplival. /az más kérdés, hogy a tartármártásnak - AMIT NEM IS KÉRTEM, CSAK ÚGY KIHOZTÁK!!! - nem tudtam ellenállni, de hát ez van

4, ÚJ REKORD!!!: az új 1 km-es csúcsom: 6:16!!! Alig tudtam befejezni a melót 4 körül és 6-kor mennem kellet valahova, tehát a 5,5 km reménytelen volt /fürdés, bemelegítés, levezetés stb./ ezért csak 4 km-t vállaltam be. Gondoltam meghajtom az elejét. Egész jó lett, legalábbis nagyon, nagyon elégedett voltam magammal. Szuszogtam a végén rendesen, de legalább nem látta, hallotta senki... :)

Na szóval az egész úgy kezdődött, hogy a feleségem nem engedett el futni pénteken. Azt mondta, hogy nem vagyok normális, ha ekkora szélben kimegyek. "Miért nem jó a futógép?"

A futógéphez nem volt kedvem. Megmondom őszintén, hogy azért nem, mert azt nem "látja" az endomondo, és akkor nem is számít bele a dagadtköcsög januári km gyűjtésbe.

/Ahol mellesleg visszaestem a 70 valahányadik helyre, pedig egy hete ilyenkor, még az első 50-be kerülést nézegettem, hogy meglehet. Ja amúgy sem lett volna meg, de ez mindegy./

Aztán amikor a boltól kijövet majdnem kikapta a szél a kezemből a bevásárlókocsit, akkor beláttam, hogy a drágámnak /mint tulajdonképpen szinte mindig/ igaza van. 

Ja: egy fontos megjegyzés: nem olvassa a blogom. Tudjátok: fő az őszinteség! Azt meg hogyan, ha az ember felesége is látja. Ez két egymást szigorúan kizáró felvetés. :)

A szél még vasárnap is komoly volt, viszont mára elmúlt, úgyhogy ma megyek újra. Meg szerdán is, aztán péntektől hétfőig síelés, ennek megfelelően a januárt 55 km feletti eredménnyel tervezem zárni.

Februártól meg jön a fogyókúra, úgyhogy ha ez a blog átalakul anyázós, igazi gyűlöletkeltő, mindenkit kinyírok típusú bloggá, akkor senki ne lepődjön meg. Egészen egyszerűen annyi történt, hogy Ati nem kapott eleget enni.

Azt meg rosszul szokta tűrni... :)